Ajánlott zene: Halsey - Lilith
"Nem lehet eltörölni a sötétséget, mert akkor a fény is eltűnne." – Nalini Singh
A rossz oldalon lenni nem egyenlő azzal, hogy gonosznak valaki, inkább a rossz irányba terelték őt, nem nyújtott neki segédkezet a fény, mintha hagyta volna, hadd űzze magát a fénytelen pokolba.
Hiába voltál te a gonosz, hiába tettél megannyi borzalmat, tudtam, miért teszed. Tudtam, hogy min mentél keresztül, mégis… féltem. Féltem, hogy felismersz engem, hogy ismered azt, aki hasonlít rád, hogy megismersz, és tudni fogod, hogy miért teszem azt, amit. Hogy meglátod azt, amitől gyenge vagyok, hogy meglátod bennem a megtört lelket, a darabokra hullott elmét, ami egy az egyben olyan, mint a tiéd.
Tudod, én nagyon erősnek látlak ezért. Erősebbnek, mint magamat. Hogy miért? Mert én nem tudtalak felismerni. Lehet, hogy te vagy az, akitől meg kellene védenem a világot, még mielőtt magaddal rántod azt is; de képtelen vagyok rá. Képtelen lennék úgy élni a világban, hogy te már nem vagy benne. Ez a világ hősként tekintene rám, elvárnák, hogy úgy viselkedjek, mint egy szuperhős manga főszereplője, de nekem ez nem megy. Soha nem is fog menni.
Lehet, hogy badarság, hogy így érzek, viszont te… te vagy az én hősöm. Egy ember, aki megmutatta, mi lett volna, ha én is abba az irányba terelődök.
Meg akarlak védeni a sötétségtől, ami körbevesz, amivel körbezártad magad, s most nem tudsz szabadulni tőle. Rájöttem, hogy nem a világ megmentése a cél – legalábbis nem az enyém –, amiért mindvégig küzdeni igyekeztem. A társadalom belém verte azt, hogy ez a helyes. Semmi sem helyes, amíg egy ember élete veszélyben van, azonban ők ezt látják jónak, hogy végezzek veled, mielőtt őket sebzed meg.
A társadalom félti a bőrét, és kicsit sem törődik veled, akinek szintén vannak érzései, aki olyan, mint ők, viszont az élete, az amin keresztül ment sokkal rosszabb, mint amit ők valaha átéltek.
Azt akartam, hogy a több évtizednyi sötétség után újra érezhesd a nap melegét, újra láthasd a világosságot, amit a végtelen fénytelenség, ami körbe leng elnyelt előled. Eltitkolta, hogy a fény, a jó még létezik, és elhitette veled, hogy csak a rossz létezik, az a vakság, amivel kínozni igyekezett.
Segítek elűzni a démonokkal töltött ködöt, ami hozzád tapadt, és éveken keresztül kísért téged.
***
Olyan volt, mint én. Pont olyan, mégis más. Ő a történtek után a fény felé terelődött, míg én a feketség bugyraiban leltem megnyugvást, bosszúszomjat. Az ő mérge eloszlott, neki annyi mindenki ott volt, hogy segítse ebben, de én csak a nyomorult árnyaknak tudtam kiönteni lelkem, akik csak a bosszúra buzdítottak, hogy tegyem katasztrófává azok életét, aki ezt tették.
Utáltam őt, amiért neki megadatott az, ami nekem nem. Nem tudja, mennyi minden tett arról, hogy én erre az ösvényre tévedjek, ahelyett, amire őt vezették. Én vakon bíztam azokban a lágy, karcos hangokban, amik erre késztettek.
Mondanám, hogy nem én választottam, de igen. Hallgattam rájuk, akik végül tönkretették azt, ami megmaradt belőlem. Azt az aprócska darabot, amit apa meghagyott magából.
A roncs, akit hátrahagyott csak egy kóválygó test lett, amiből kiveszett az az aprócska élet.
De ő még így is meg akart menteni a semmitől. Nem értette meg, hogy már nincs, akit meg tudna menteni. Ahogy nekem segíteni lehetett volna, azt nem fogadta volna el, kereste volna az újabb lehetőséget.
Elvesztem, és visszatalálni nem fogok, mert a végtelen sötétség elhatárolt, és ez a köd olyan vastagon lengett körbe, hogy esélytelen lett volna, hogy egyedül vissza találjak magamhoz, hogy újra meglássam a jót.
Tudtam, hogy ő az, hiszen ha nem lett volna melegszívű, akkor nem akart volna segíteni, azonban ahhoz világtalan volt, hogy észrevegye, már nem tud.
Szerettem volna vele lenni, hogy megismerjem, hogyan is jutott el oda, hogy hogyan nem szippantotta be őt is a sötétség, ahogyan velem tette. Kíváncsi voltam, hogy bírt ellenállni a csábító hangnak, ami eleinte megnyugvást biztosított, majd apró darabonként falt fel.
A világ ekkor omlott össze. Az ajtó bezárult a két világ között, és a Sors döntetett, melyik életet veszi el. Azt választotta, amelyik a halált vágyta.
Aki a fény mellett állt ordított, ahogy látta hasonmását, egy másik életben elporladni, ahogy a sötétség felhő felkapta darabjait, magához láncolva, ami megmaradt belőle, mintha nem akarná elengedni a vakság sem.
Senki sem jó, vagy rossz, amikor megszületik. Mindig a társadalom formálja, hogy melyik oldalra kerülnek, a Sors pedig nem szól bele ebbe, rájuk hagyja. Úgyis több párhuzamos életük van, ha az egyikben nem jött össze az egyik lehetőség, akkor egy másikban meg fog történni. A születésünk semmiképp sem határoz meg minket a Sors előtt, azonban a társadalomba nem ez rögzült be, nekik számít, milyen családba pottyantott a gólya, mennyi pénzed van, de a valódi értéked, téged nem látnak tisztán, csak a hasznot, amit belőled húzhatnak.
"Árnyék nélkül nem vesszük észre a fényt." – Libba Bray
---
Sziasztok! ^^
Be kell vallanom, hogy nem a dalszöveg alapján írtam meg a történetet, valahogy nem jött olyan ötlet a szövegre, amit szívesen megírtam volna, azonban ahogy hallgattam a dalt, megfogalmazódott bennem ennek a novellának az alapja.
Elüt a szövegtől, és talán a dal hangulatától is, viszont én nagyon élveztem megírni, hiába ilyen rövid. Ezzel pedig sikerült megdöntenem az eddigi legrövidebb novellám hosszát is.
Remélem, annak ellenére, hogy eltér egy kicsit a daltól, élvezhető lett! ^^
Köszönöm, hogy időt szántatok a novellára! ^^
Szia! ^^
VálaszTörlésSzerintem egyáltalán nem baj, ha a dalszövegtől elrugaszkodva írsz, mert nem megkötés, és egy dalban tök sok minden van, ami hathat rád, a hangulat, a képe, a szöveg vagy bármi, ami azzal kapcsolatban eszedbe jut. És amúgy szerintem a szöveget hangulatában hozta is, hiába nem volt szó szerint benne, de nem is kell.
Tetszett amúgy ez az ötlet, amit én úgy képzeltem, értelmeztem, hogy egy embert nézünk, annak egy pozitív énjét ebben a világban, a negatívat egy másik dimenzió világában. Ez amúgy klassz elképzelés és megoldás volt, meg az Odaátban is van ilyen és ott is annyira tetszett, hogy ugyanazok az emberek megvannak egy másik síkon, de nem ugyanaz az ember, aki a rendes világban. Szóval nekem nagyon tetszett ez az alter-én megoldás és a két szemszög is tetszett.
Meg az is érdekes volt, hogy így társadalmi szemszögből és sorssal kapcsolatban is figyelembe vetted, hogy merre juthat egy ember az életben. Ez tök igaz volt, amit a végén írtál, hogy ha összességében nézzük, sajnos nagyon sokszor tényleg nem az emberi értéket nézik, hanem amit lehúzhatnak és elvehetnek az embertől.
Egy pici hiányérzetem volt amúgy amellett, hogy tökre tetszett ez a novellád, hogy az összefüggést nem igazán találtam meg/nem értettem a szereplő szemszögeinek problémája és a társadalomkritika kapcsán. Hogy most az apukájukkal kapcsolatban volt valami trauma, ami így meg úgy hatott rájuk, vagy a társadalom tette tönkre? Szóval ez kérdőjel maradt bennem. Illetve a végének amúgy jó és fontos a mondanivalója, csak kicsit hosszúra nyúlt szerintem, mert elismételted, amit korábban is leírtál arról, hogy nem a születés határozza meg az embert. És ez a „családba pottyantott a gólya” kifejezés nekem kissé elvette a komolyságát, nem illett oda szerintem.
Egy két hibát kiemelnék, ami leginkább értelmezésben volt zavaró:
"A rossz oldalon lenni nem egyenlő azzal, hogy gonosznak valaki," - itt szerintem kimaradt a születik szó, de valami biztos hiányzik innen.
"amit a végtelen fénytelenség, ami körbe leng elnyelt előled" - ami körbe leng rész után kéne egy vessző, mert az egy közbevetett mondatrész, és így nekem elsőre értelmetlen volt, aztán mégegyszer olvasva tiszta, hogy mit akartál írni, de szükséges az a vessző. :D Meg volt máshol is vesszőhiba, de remélem nem baj, hogy most nem emeltem ki mindet.
Összességében tetszett a novellád, érdekes megközelítés volt és sok valóságos problémát is érintettél benne.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben is! ^^
Szia^^
VálaszTörlésMaga az ötlet nagyon tetszett, és hát te szeretsz fantasyt írni, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen lesz ez a rövidebb novella.
Nekem elég nehezen állt össze, hogy miről is akar szólni, pedig a cím is utalt rá valamelyest.
Az apukára tett utalást abszolút nem értettem. Tudom, hogy sokszor kaptad meg, hogy nem kell mindent túl hosszan leírni, itt viszont ez a mondat magyarázatot kívánt, vagy teljesen felesleges volt említést tenni róla.
Igazából ezt a vakság dolgot sem értettem. Gondolom, csak képletesen volt az, de akkor is olyan zavaros nekem.
Az a gondolatmenet viszont nagyon tetszett, hogy nem a születés határozza meg az embert, és hogy a társadalomnak mennyi ráhatása van egy ember életére. Amikor gyakorlaton voltam, volt egy kisfiú, akit elkönyveltek az osztály legrosszabbjának, folyton kiküldték a terem elé, és úgy bántak vele a gyerekek is, ahogy a felnőttektől látták. Érdekes módon amikor én kedvesen és segítőkészen fordultam hozzá, velem nagyon aranyosan viselkedett. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a társadalom mindenkit megbélyegez a bőre színe, a nemi identitása vagy a fogyatékossága miatt, és még sokáig lehetne sorolni még milyen okokból, holott ha nem általánosítanának, hanem a konkrét személyt néznék, sokkal jobb világot élhetnénk. Mert így, ha valakire rámondod, hogy rossz, és úgy is kezeled, akkor ő rosszul fog viselkedni, pedig ha bizalmat szavaznál neki, lehetne másképp is.
Na bocsi a filozofálgatásértXD
Szóval a sztori alapja tetszett, és fontos témát érintettél benne, amit te is tök jól látsz fiatal korod ellenére, ahogy Pannának is írtam. Csak nekem is van hiányérzetem, illetve nem mindenre kaptam meg a választ olvasás közben.
Köszönöm, hogy olvashattam, hajrá a következő körhöz!^^
Szia!^^
VálaszTörlésNekem is picit zavaros volt a novella egésze, eleinte nem igazán tudtam hova rakni, hogy mi is történik. Lehet, hogy azért, mert ebben a rövid terjedelemben konkrét képi dolgot szinte egyáltalán nem írtál, ami nem baj amúgy, csak szerintem a te fejedben ez a sztori is kerekebb volt, ezért éreztük néhány helyen hiányosnak.
Én kétféleképpen is értelmeztem olvasás közben xd az egyik az, amit Vivi is írt, hogy önmaga két énjéről van a szó, a másik elméletem meg valahogy az apuka miatt jött, lehet csak azért, mert túl sok doramat nézek mostanában xddd de nekem az is megfordult a fejemben, hogy két külön személy, akik tettek valamit, és az egyikük börtönbe került, a másikuk meg nem. Bár ezt valószínűleg eléggé túlgondoltam xddd
Az a gondolat nekem is nagyon tetszett, hogy a társadalom hogy formálja a személyiségünket meg a cselekedeteinket azzal, hogy mi elfogadott és mi nem. Ez egy szomorú dolog egyébként, bár azért azzal nem értek, hogy csak a társadalom formálja, hogy jó vagy rossz oldalra kerül valaki, mert ennek azért annyi mögöttes és komplex oka van szerintem :D de hát igen, általában az emberek nem az embert látják a valódi értékeivel, hanem az ember nélküli számukra értékes éréket, ami általában pl a pénz, vagy a hatalom.
Én örültem, hogy ilyen rövid írást is olvashattunk tőled, tök jó, hogy ebben is kipróbálod magad :D
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Halii^^
VálaszTörlésSajna ez most nem lesz egy nagyon pozitív komment, előre bocsánat, nem szeretnélek megbántani><
Ahogy olvastam, nem csak nekem volt zavaros. Szerintem borzasztó nehéz elvont novellát írni, mert szinte kézzelfogható leírás nélkül kell egy egész világot felépíteni - már amennyi kell a novellához kell. Nem egészen állt össze a kép, hogy mi is történik pontosan, elképzelésem van, azonban ez is egy olyan dolog ami hiányzott belőle, valami konkrét dolog. Olyan érzésem volt, mintha egy egész novella lenne, mégis üresnek éreztem. Az érzelmek a helyén voltak, viszont volt egy pont, ahol azt éreztem, hogy ismétlődnek az eddig elhangzottak azért, hogy nyomatékosíts :/
Pár szóismétlés is feltűnt, ami egy rövidebb nivellában még zavaró tud lenni:c Ilyenek voltak például: ismersz, gonosz, rossz, világ, fény
De hogy a pozitív dolgokat is említsem, az érzelem átadás nagyon tetszett! Ahogy a jó és a rossz "beszélget" nagyon ötletesen kitaláltad! Illetve a végén lévő születéssel kapcsolatos bekezdés volt a kedvencem!
Sajnálom, hogy nem valami pozitív kommentet írtam, remélem, a következő novellád jobban az én ízlésem is lesz! ^^
Várlak a következőben!
Layla
Szia!
VálaszTörlésHát igen, egy picit zavaros volt, olyan "na vajon mire gondolt a költő" feeling XD Hogy amúgy van egy olyan érzésem, hogy mint a Lee Minho doramaba két világ van, két síkon futó szál, meg van egy olyanom is, hogy ez valamiféle "mi lett volna, ha", de inkább az elsőre tippelnek, bár kajak nem tudom azóta sem eldonteni. Remélem egyszer választ kapunk erre, hogy mire is gondoltál pontosan.
Egyebkent nekem tetszett, tok sok jó gondolat van benne, amiről manapság érdemes elgondolkozni, meg szerintem ezeket egy bizonyos szintig érinteni is kell. Ez az árnyék nélkül nem vesszük észre a fényt meg annyira igaz, mostanában próbálok úgy élni, hogy ne a rosszra koncentráljak, hanem a jóra, de rooooohadt nehéz.
Hát a pici zavartsag ellenére nekem tetszett, köszönöm hogy olvashattam!
Szia!
VálaszTörlésBocsánat, hogy csak most írok!:((
Hát nagyon igyekeztem megérteni a történetet, de hiába olvastam el zsinórban kétszer, valahogy nem nagyon akart összeállni a kép. Elvont novellát írni tényleg nehéz, és szerintem ez most annyira nem sikerült =( A szóismétlések nekem is feltűntek, illetve a szociális normák egyéniség-alakításáról a gondolat nekem is átjött, az tetszett talán a legjobban az írásodban.
A témát amúgy nagyon eltaláltad, és az sem volt ""zavaró"" (ez egy elég szerencsétlen szóválasztás, ezért raktam duplán is macskakörömbe), hogy nem a dalszövegre építkeztél, elvégre egy dalban megihlethet a hangulat, a szöveg, a videó képisége, vagy akárcsak 1-1 kiragadott szócska vagy pillanat is. Annyimindent láthatunk másképp, amikor ugyanazt a "képet" nézünk, hogy egyáltalán nem baj, ha nem ugyanarra az aspektusára támaszkodunk a dolognak ^^ Legközelebb több sikert kívánok a kivitelezéshez!
Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a kövi körben is ^^
- Pakkson